Békés Vármegyei Mérnöki Kamara

A BME Dísztermében március 9-én rendezett ünnepi ülésen emlékezett a mérnöki köz- testület két évtizeddel ezelőtti egyesületi megalakulására. A mintegy kétszázötven –  s ebből több mint száz egykori alapító – kamarai tag részvétele mellett megtartott ülés levezető elnöki tisztségét dr. Scharle Péter MMK-alelnök láttaecl, Ünnepi szónoka pedig a kamara alapító elnöke, dr. Hajtó Ödön volt. Az ünnepi ülésen megjelent alapító tagok részére névre szóló emléklapokat adtunk át. Az alábbiakban Hajtó Ödön beszédét közöljük.

Legelőször is köszönet a kamara jelenlegi vezetésének, hogy a 20. évfordulóra megszervezte ezt az emlékező ünnepséget, alkalmat adott arra, hogy találkozzunk. Mostani beszédemben három témát érintek majd, visszaemlékezem a 20 év előtti történésekre, értékelem 20 év eredményeit és kitekintek a hogyan továbbra.

Politikai háttér

Ha visszaidézzük az 1988-89-es esztendőt: ezt az időszakot egy nagyfokú politikai aktivitás jellemezte. Hasonló politikai aktivitással előtte 1956-ban találkoztunk. Az 1956-os politikai aktivitás az erőszak áldozatává vált, fegyverrel némították el. Az 1988-89-es politikai aktivitás pedig kimúlt anélkül, hogy a demokratikus átalakulást megvalósította volna.
Korosztályunknak rendesen kijutott a téves ideológiákból. Előbb a kommunizmus kísérletét szenvedtük meg, mely azt ígérte, hogy a kommunizmussal eljutunk egy olyan fejlett társadalomba, amikor az állam és a pénz megszűnik, a történelem véget ér, mert nincsen tovább hová fejlődni. A rendszerváltás utáni 20 évben megszenvedtük a liberális piacgazdaság kísérletét is, mely azt állította, hogy pénzpiaci szabályozók eljuttatnak minket egy olyan fejlett társadalomba, amikor az állam megszűnik, a történelem véget ér, mert nincsen tovább hová fejlődni. És itt jutunk el a mához, amikor 20 év után újra rendszerváltásért kiált az egész világ, vagyis egy most körvonalazódó újabb ideológiának is részesei leszünk, mely reményeink szerint már valóban használható lesz a globalizált világban.
Térjünk vissza 20 év előtti saját történetünkhöz!

A kamarai megalakulás előzménye 

A 20 évvel előtti politikai hangulatban természetes volt, hogy részt kell vállalnunk a demokratikus átalakulási folyamatban. Nagyon is időben léptünk, azon a bizonyos 1989. március 9-én még csak küszöbön állt a rendszerváltás: negyedévvel voltunk Nagy Imre újratemetése előtt; félévvel a köztársaság kikiáltása előtt; és egy évvel voltunk az első szabad választások előtt.
Az alakuló ülést megelőző szervező- munka az Építéstudományi Egyesület Érdekvédelmi Bizottságban kezdődött még l988-ban. Ennek az Érdekvédelmi Bizottságnak tagjai voltak: Hajtó Ödön, Horváth Z. Kálmánné, Kádár Zoltán, Máté János, Scharle Péter, Szabó Iván.
Később már kifejezetten kamarát alakító előkészítő bizottság is alakult, ennek tagjai voltak: Andor Béla, Barsiné Pataki Etelka, Dankó Jenő, Fülöp Lajos, Garai József, Hajtó Ödön, Komornoki László, Korda János, Madaras Gábor, Rátóthy Benő mérnökök, és dr. Füredy Jenő, valamint dr. Virág Ferenc jogtanácsosok.
Az 1989. március 9-i alakuló ülésre az UVATERV igazgatója, az azóta sajnos elhunyt Szécsi László bocsátotta rendelkezésre a Vigadó téri székház kultúrtermét. Az alakuló ülés említésre méltó eseménye volt Makra Magdolna felszólalása, Építéstudományi Egyesület nevében támogatásáról biztosított bennünket.
Az első kamarai irodát pedig MÉLYÉPTERV igazgatónőjétől, H Z. Kálmánnétól kaptuk. Érdekesége ennek a helyiségnek, hogy eredetileg pártiroda volt. Éppen ekkor szűntek meg a vállalatoknál kihelyezett pártszervezetek, és az  ő helyiségüket kaptuk meg. Ebben az irodában vállalt titkárság vezetési fel Dávid Zsuzsa vegyészmérnök, így már volt, aki napközben felvegye a telefont és beleszóljon: Jó napot kívánok, itt a Mérnöki Kamara beszél! Ebben az időben nyugdíjba az UVATERV jogtanácsosa Füredy Jenő, aki átült a kamarához és nagy segítségünkre volt az elmúlt 20 év alatt.

 A törvény története

Az egyesületté alakulást mindig is egy első lépésnek tekintettük, és azt hozzáláttunk egy köztestületi kar törvény előkészítéséhez. A törvényt kezdetben az Ipari Minisztérium patronálta. Bod Péter Akos és Szabó Iván minisztersége alatt el is készült a törvénytervezet parlamenthez benyújtható változata. Ekkor történt, hogy Szabó Ivánt elvezényelték pénzügyminiszternek, az új ipari miniszter, Latorczai János pedig elfektette a törvényt. 1994-ben kormányváltás történt, a Horn-kormány ipari minisztere Pál László lett, aki átadta ezt a törvényt az építésügyért felelős Környezetvédelmi Minisztériumnak. Ott Baja Ferenc miniszter és Szili Katalin államtitkár felkarolták, beterjesztették.
A törvény végleges szövegezése kapcsán kell említést tenni a minden mérnök kamarája gondolatról. A törvényt a terv és szakértő mérnökök kamarájaként lehetett elfogadtatni. Ennek oka, hogy korábban csak a tervezők ás szakértők voltak államilag regisztrálva az illetékes minisztériumokban, és teljesen magától értetődő lépés volt ezek szakmai önkormányzati kézbe adása a kamarai törvény által. De sikerült egy kiskaput hagyni: minden mérnök tagja lehetett a kamarának, ha nem is volt tervező, vagy szakértő. Így azután a kivitelezésben, az oktatásban, a közigazgatásban dolgozó mérnökök Is tagok lehettek, kirekesztésükről szó sem volt, elkezdhették volna lobbizásukat saját érdekeik képviseletében, de ilyen mozgalmakról nem tudok beszámolni.
Az Országgyűlés Bizottságai 1995—96-ban hosszasan tárgyalták a törvényt. Ezeken a bizottsági tárgyalásokon én képviseltem a kamarát és érveltem a köztestületi jogok megadása mellett. Ellenvélemény folyamatosan a MTESZ részéről érkezett, Nárai Szabó Gábor és Michelberger Pál akkori MTESZ-elnökök a kamara ellen agitálták a képviselőket. Kedves gesztus volt egyik későbbi MTESZ-elnöktől, Zettner Tamástól, hogy ezért megkövette a kamarát, bocsánatot kért, úgyhogy remélem most szent a béke közöttünk. Visszatérve az Országgyűlésbe: végül 1996 júniusában elfogadták a tervező- és szakértő mérnökök és építészek szakmai kamarájáról szóló törvényt.
A törvény ellenszavazat nélküli elfogadása ritkaságszámba ment. Ezt meg is kellett ünnepelni. Ezért Szilvási György, aki akkor Baja Ferenc kabinetfőnöke volt, fogadást szervezett, amelyre engem is meghívott. Ez a fogadás pedig a országgyűlési képviselők klubjában volt, a Szalai utca 4. szám alatt, amely a mérnöki kamara régi székháza. A fogadáson elhumorizálhattunk arról, hogy most itt képviselők fogadják a kamarát, vagy a kamara fogadja a képviselőket. Az épület akkor már az Altus Kft. tulajdonában volt, a Parlament csak bérelte.

20 éves a kamara

Hogyan látom a kamara eredményeit?
– Eredmények között legelső, hogy van kamara. Megvannak a működéshez szükséges törvényes feltételek, szabályzatok. Meg kell emlékeznem ebben a munkában Andor Béla érdemeiről.
– Lehet, hogy nemcsak egyedül a kamara érdeme, de sikerült egybentartani a mérnöktársadalmat egy szétszakadt országban: mérnöktársadalom és a mérnöki kamara nem vesz részt a politikai megosztottságban.
– Olajozottan és naprakészen működik a regisztráció, megvalósult a továbbképzés. Ki kell itt emelnem az országosan egységes regisztrációs rendszer és a továbbképzés projektmenedzserének, Korda Jánosnak munkásságát, nélküle ez így nem jöhetett volna létre.
– A 15 éve alapított Mérnök Újság minden hónap elején pontosan megjelenik.
– Sikerült fenntartanunk a Visegrádi együttműködést, melyet az Antall-kormány kezdett el, de a politika abbahagyta. Folytassuk.
– A taggyűlések, a mérnökbálok, a tanfolyamok a társadalmi kohézió lényeges elemei.
Ez utóbbi jelentőségét nemrég Kopp Mária és Skrabszki Arpád kutatásaiból ismerhettük meg, akik a magyarországi korai halálozás okait vizsgálták. A legaktívabb férfikorosztályok halálozási aránya az 1930. évi halálozási szinten van, pedig azóta egy sor gyógyszert találtak ki. 1930-ban még nem volt antibiotikum, nem voltak vérnyomáscsökkentő gyógyszerek, nem volt kemoterápia. Az orvostudomány és a gyógyszerkutatás nem tudott lépést tartani azzal az ellenhatással, amit a stressz, a magárahagyottság, a kilátástalanság, a lét- és egzisztenciális bizonytalanság okoz. Egy harmonikus társadalmi közegnek ezek szerint kimutathatóan pozitív egészségügyi következményei is vannak.

Részvétel a közéletben

A 20 évvel ezelőtti célkitűzéseink sorában első volt: a mérnöktársadalom elismertségének javítása, reputációja. Világosan kell látnunk, hogy a társadalom elismerését csak úgy szerezhetjük meg, ha részt veszünk a közéletben. Az értelmiség hivatása ugyanis, hogy a közügyek intézésében részt vegyünk, szakmai kérdésekben világos álláspontot képviseljünk.
Néhány példa, hogy mire gondolok:
Ahogyan a kamara munkáját ellenőrzi a Felügyelőbizottság, a Kormány munkáját is ugyanúgy ellenőrzi az Állami Számvevőszék. Azt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy a kamara vezetése Ugyanúgy nem veszi figyelembe FB jelentéseit, mint a Kormány sem veszi figyelembe az ASZ jelentéseit. Ha megnézem az ASZ honlapján a legutóbbi vizsgálati jelentéseit, a következőket találom:
1) Jelentés a közigazgatás modernizációjáról 2009 januárban.
Az ASZ kifogásolja, hogy amíg nem tisztázott a közigazgatás fogalma, nincsen pontosítva, hogy mi az állam feladata, addig korai modernizációról beszélni.
Kérdésem, hogy van-e a kamarának kialakult és képviselt véleménye a közigazgatásról? Úgy nem lehet a közszférában dolgozók létszámát csökkenteni, hogy közben nyakló nélkül készülnek a jogszabályok, melyekkel a köztisztviselők újabb és újabb feladatokat adnak önmaguknak. Ehhez már én teszem fel a kérdést: hogyan is várhatnánk el a bürokráciától, hogy felfalja önmagát?
2) ASZ-jelentés készült 2008 szeptemberében a közbeszerzési rendszerműködésének ellenőrzéséről. Ebben az ASZ azt kifogásolja, hogy a közbeszerzési törvény módosítgatásának nincsen semmiféle stratégiai alapja, itt csak szövegszerű megfogalniazásokról folyik egyeztetés.
Kérdés: van-e a kamarának kialakult világos álláspontja, hogy mi mit kívánunk a közbeszerzési törvényben érvényesíteni? Ezt a törvényt minden évben módosítják, a minőség szerinti kiválasztásra vonatkozó javaslatainkkal például minden parlamenti ciklusban előállhatunk, egyszer majd csak megértik.
3) Az ASZ 2008 júliusában jelentést készített a vasúti közlekedés korszerűsítéséről. Kérdés, hogy a kamara miért nem csatlakozik az ASZ ilyen jellegű munkájához, ha már nem kezdeményez?
4) Az ASZ 2008 júliusában jelentést készített az autópálya-beruházásokról. Ebben olyan dolgokat kifogásol, hogy a Kőröshegyi völgyhíd vonatkozásában az állami beruházó érdemben nem is vizsgált meg más változatokat. Kérdésem: a kamarának nem kellett volna ezzel foglalkoznia?
5) Az ASZ 2007 októberében jelentést készített a viliamosenergia-ellátásról, melyben a stratégiát hiányolja. Kérésem:
van-e a kamarának a villamosenergia-ellátással kapcsolatosan olyan stratégiai javaslata, mely mellett következetesen kiáll?
Csak emlékeztetőkből olvassuk, hogy a parlamenti üléseken, különféle bizottsági és testületi üléseken a kamara képviseletében Kassai Ferenc vett részt. Hogy csak a legutóbbiak közül néhányat említsek:
Kassai Ferenc részt vett az építőipari válságkezelésről, a vállalkozásokat érintő törvénymódosításokról, a polgári törvénykönyv módosításáról, a közbeszerzési törvény módosításáról, a felsőoktatási akkreditációról szóló megbeszéléseken; de azt sohasem tudjuk meg, hogy oda milyen – a kamarai álláspontot képviselő – mandátummal ment el, hogyan fogadták a kamara javaslatait, mit tudott elérni.
A kamarának igen sok kérdésben világosan megfogalmazott, hosszú távon képviselhető és képviselt álláspontja kell, hogy legyen ahhoz, hogy a társadalom észrevegyen bennünket, észrevegye, hogy van egy felelős műszaki értelmisége. Ez lenne, lehetne egy következő kamarai vezetés küldetése, de csak akkor, ha nem akarunk megrekedni, vagy megelégedni azzal a cégtáblával, hogy: Mérnök Regisztrációs és Továbbképzési Hivatal. Mert itt van a válaszút lényege. A mostani döntés történelmi felelősséggel bír. Ha maradunk a Mérnök Regisztrációs és Továbbképzési Hivatal funkciónál, akkor ehhez most egy menedzservezetőt kell választani, és működik tovább a rendszer. A menedzser típusú vezetőtől nem kell elvárnunk semmiféle programot.
A másik út, hogy helyet követelünk magunknak a közéletben, akkor ehhez szakmai-politikai képességekkel rendel. vezetőt kell választani. Az ilyen jelölt természetesen programokat is várunk
.
Az oktatásról

A mérnöktársadalom alkotó munkájának jövőbeni minőségét csak megfelelő képzési háttérrel tudja biztosítani. A 20 évvel ezelőtti alakuló ülésen is elhangzott, hogy az oktatás színvonala gyengül. Eltelt 20 év, tovább gyengült. A Mérnök Újság utóbbi számaiban egymás után jelen meg cikkek, amelyek aggódnak a mérnökeiért. Remélem 20 év kísérletezgetés elég volt arra, hogy a reformok nem helyettesítik a munkát. Az oktatási intézmények szerencsére még ellenállnak a minőségcsökkenésnek, hiszen a felvett hallgatók 40%-a jut cl a diplomáig, 60% időközben kihullik. De miért nem lehet az amúgy is kihulló 60%-ot már eleve egy felvételi vizsgán kiszűrni. Kár rájuk az oktatók energiáját és az állami finanszírozást pazarolni, azért, hogy végül is egy használhatatlan bizonyítvánnyal hagyják el az intézményt. Mit is lehet kezdeni egy olyan leckekönyvvel, melyben néhány elégséges és sok elégtelen bejegyzés van?
Tudom, ez a javaslat a mai politikusok számára nem népszerű, mert szükségük van mindazok szavazatára is, akik könnyedén bekerülhetnek a felsőoktatásba, ha másért nem, hát azért, hogy ott jól érezzék magukat. Egyáltalán nem az esélyegyenlőség ellen vagyok. Mindenkinek egyenlő esélyt kell adni, aki a fizika és matematika feladatokat a felvételin meg tudja oldani, bárhonnan is érkezzék is.
Itt jön elő az a kérdés: kell-e bevezetnünk kamarai vizsgáztatást? Számos országban van ugyanis rá példa, még olyan országokban is, ahol nincs kötelező tagság. A vizsgával a vevők, a megrendelők bizalmát lehet elnyerni, ami közvetve egy nagyobb társadalmi elismertséghez is vezet.

Hogyan tovább kamara?

Sokan teszik fel a kérdést most a választások előtt. Egyik lehetőség, hogy megtartjuk az eddigi alapvetően adminisztratív, közigazgatási jelleget. Kiírjuk a cégtáblára, hogy Mérnöki Regisztrációs és Továbbképzési Hivatal. A mindenkori kormánnyal a társ- utas szerepét vállaljuk kerüljük a konfrontációt, kompromisszumkészséget mutatunk. Ekkor az Országos Magyar Mérnöki Kamara élére kell egy menedzser típusú, közigazgatáshoz értő új ügyvezetőséget választani, mint ahogyan azt most a jelölőbizottság előkészíti, ehhez a változathoz elég személyi javaslatokat tenni, különösebb programra sincs szükség, legfeljebb tagdíjcsökkentést lehet javasolni.
Van azonban egy másik út, csak az a kérdés, hogy hajlandók vagyunk-e a politikától való távolságtartásunkat feladni? Megpróbálunk-e értelmiségként viselkedni, és a társadalom számára, a társadalom nevében, a közérdeket képviselni és felelősséggel nyilatkozni minden műszaki, technikai és infrastrukturális kérdésben, mint ahogy azt Molnár László, a Közlekedési Tagozat elnöke néhány cikkében már kifejtette. Az adminisztrációt rá lehet hagyni a területi kamarákra, és az Országos Magyar Mérnöki Kamara élére állhat annak a folyamatnak, hogy az előttünk álló rendszerváltásban, az Új demokráciában, a formálódó új világrendben a mérnökök hivatásrendi önkormányzatának a politikai palettán az őt megillető pozíciót kiharcolja. A mai magyar pártpolitika nem érdekelt egy ilyen átalakulásban, nehezen fogja megadni magát. De a 20 év előtti taktika most is megismételhető. Akkor kamarai törvény hiányában, 1989 és 1996 között kvázi kamaraként, kvázi köztestületként működtünk. Megtehetjük most is, hogy a kormányzattal párhuzamosan kvázi demokratikus szakmai köztestületként kezdünk működni, és mintha beleszólási jogunk lenne, minden minket érintő szakmai kérdésben párhuzamba állítjuk véleményünket a politikusok véleményével. Ha ezt határozottan tesszük, előbb lesz demokrácia, mint utóbb. Ehhez az úthoz a kamarának pedig most politikai érzékkel bíró elnököt, elnökséget kell választania, akiknek erre a feladatra programjuk kell, hogy legyen — szögezte le ünnepi beszéde végén dr. Hajtó Ödön.

A mechanika törvényei alapján

A mérnöki kamara eredményeiről és feladatairól szólva, dr. Kováts Gábor MMK-elnök elmondta:
A kamara létszáma az alakulástól a mai napig folyamatosan növekszik. Ma már csaknem húszezer tagunk és több mint harmincezer olyan kollégánk van, aki bár nem tagja a kamarának, de a jogosultságai és egyéb kapcsolatai révén hozzánk tartozik. Nagyon nagy eredmény: elértük azt, hogy a kötelező továbbképzések kamarai ernyő alatt folynak, ezáltal a szakmai rendezvényeken részt vevő mérnökök száma ugrásszerűen növekedett; vagy említhetném a tervellenőrzési rendszerek kormányrendeletben való rögzítését, vagy éppen az épületek energiatanúsítását. Mindebből látszik, hogy bár a törvény címe szerint a tervező és szakértő mérnökök kamarája vagyunk, de tevékenységünk, elfogadott stratégiánkkal ennél sokkal szélesebb. Ugyanakkor a jelenlegi kamarai törvény a jog és kötelességek összhangját nem biztosítja, hiszen egyes jogok gyakorlásához kötelező tagság és így az etikai és fegyelmi szabályok, valamint a szakmai előírások magas szintű és kötelező betartását jelenti, míg más jogosultságok esetében ez a kapcsolat sokkal lazább. Ugyanakkor bizonyos műszaki szakterületek még ma is teljes egészében kívül esnek a kamara hatáskörén.
Az természetes, hogy a kamarával száz százalékban sem a tagok, sem pedig a kívülállók nincsenek megelégedve. Érdekes azonban feltenni azt a kérdést: mi lenne, ha nem lenne kamara, ha 20 évvel ezelőtt nem alakulunk meg, és azóta nem igyekeznénk rendet teremteni a műszaki folyamatokban. A kérdés persze történelmietlen. Nem igazán lehet egzaktan megválaszolni, de biztos, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb lenne a káosz, szabályozatlanság lenne, s a műszaki értelmiség – nem éppen acélos – érdekérvényesítése még kérdésesebbé válna.
Az idei esztendő nagyon fontos év a kamara életében. Nyugodtan mondhatjuk: 20 év alatt a kamara nagykorúvá vált, de egyben eljött az idő a generációváltásra is. Az ez év májusában következő választás, ennek megfontolt, törvényes végrehajtása meg fogja határozni a kamara, a mérnökség, de talán egy kicsit az ország jövőjét is. A műszaki értelmiség helyét és szerepét megfelelően kell szabályozni ebben az országban. A világmindenség térben és időben végtelen, de törvényeit nem az emberi szubjektum, hanem a mechanika határozza meg. Gondoljuk meg, mi történne akkor, ha a Föld vagy a Tejútrendszer négyévenként megfordítaná a forgás irányát! Szerencsére ez nem így van. A mechanika törvényei kiszámíthatók és változatlanok, a világ egyensúlyban van, mi pedig alapvetően a mechanika törvényei alapján dolgozunk.
Nagyon sok mindenről lehetne még beszélni, de úgy gondolom, azokat majd a májusi küldöttgyűlésen kell elmondani. Most még egyszer köszönetet mondok az alapítóknak, s köszönetet mindazoknak, akik azóta is – bekapcsolódva a munkába
– dolgoznak a kamaráért, a mérnökökért. Es sok sikert kívánok az utánunk következőknek az előttünk álló évekre, évtizedekre – zárta beszédét dr. Kováts Gábor.

 Forrás: MÉRNÖK ÚJSÁG 2009. április (részlet)